Itt a hiba, hol a csőtörés?

Egy öreg vascső története

Régi belső udvaros társasház közös vízórája 900 köbméterrel többet mutatott, mint az almérők összesen. A csőtörés nyilvánvalóan az udvarban, a talajban futó közös csőszakaszon volt, ezért a jelzőgázos mérés itt lett elvégezve. 

A mérés elején 10 liter/perc elfolyás volt a fő órán úgy, hogy az összes almérő el volt zárva. Ez napi 14 köbméter talajba elfolyt vizet jelent! 

A jelzőgázos vizsgálat az egyik lezárt lakás előtt jelzett magasabb koncentrációt, ezért gyorsan ki lett ez is nyitva. A kültéri értékhez képest ( 20 ppm ) bent lényegesen magasabb ( 300 ppm ) volt a gáz koncentráció, amit az akusztikus vizsgálat is megerősített.

A mérés itt véget is ért, a vízóránál elzárt főcsap közkérésre vissza lett nyitva,  így az összes lakásban helyreállt a vízszolgáltatás.

A hiba helyreállításával finoman szólva nem kapkodtak, egy hét múlva lett kiásva, majd jelezték, hogy a talaj száraz, nincs ott a hiba.

A pótmérés során megállapításra került, hogy a vízóra nem forog, az első mérés során tapasztalt 10 liter/perc elfolyásnak nyoma sincs.  Próbából a csőszakasz feltöltésre került jelzőgázzal, de értékelhető koncentrációt nem sikerült találni a korábbi helyen, és máshol sem.

A tanulság. Mi történt?

Mivel egy nagyon régi ólom-vascső vegyes rendszer volt a talajban, valószínűleg az első mérés során a gáz által felkevert rozsda a víz visszaengedésekor a lyukhoz sodoródott, és az eltömődött.

Munkám során nem az első eset, amikor a vizsgálat közben a szivárgás tartósan megszűnik. Sajnos ez esetben nincs más megoldás, mint a várakozás, vagy a korábban megjelölt szakasz cseréje.